Rohanó napok

   "Tudjátok, Kedveseim, mi minden történt Veletek, velünk abban az évben?"- kezdem majd a mesélést... De mennyivel könnyebb lenne, ha lenne időm mind le is írni, amíg élénken él az emlékezetemben. Mert egy hét alatt is annyi kedves, megható, vagy átgondolandó kis esemény történik!

  Múlt szombaton reggel Andris hazaért a konferenciáról. Az éjszakát a hálókocsis vonaton töltötte, hozott a gyerekeknek madárlátta reggelit, nagy volt az öröm, hogy megint itthon van. Ebéd után pedig megérkezett Apapi is, aki Salzburgból hazafelé ugrott be hozzánk megpihenni. Nálunk is aludt, másnap délután folytatta az utat. Nagyon örültünk neki. Szombaton nagyokat mesélt, játszott a két nagyobbal, Jancsinak verseket mondott, mosolyogtak egymásra. Este pedig békésen beszélgettünk, fiatalkori emlékekről, gyerekekkel túrázásról, Amamiról, Dabasról. Vasárnap együtt sétáltunk a misére, ami meglepetésünkre ismét "Heuriger-messe" volt, a Mali nevű étterem kertjébe kellett elmennünk, ami egy kicsit távolabb esik tőlünk. A gyerekek jók voltak, hazafelé beugrottunk sütiért jutalomból, hazaérve rögtön meg is ették. A felnőttek önuralmat gyakorolva ebéd utánra hagyták, mire minden elfogyott, Apapi indult is a vonathoz, Andris vitte ki a pályaudvarra.

   A következő hétfő-kedd-szerda egy merő rohanás volt Andrisnak, éjszakázás hajnalig, rengeteg munka, de szerdán sikerült leadnia a pályázatot, amin dolgozott. A pályázati pénz, ha megnyeri, kutatásra és fizetés-kiegészítésre is fordítható lenne. Amit lehetett, megtett érte, most még imádkozni lehet, hogy a bírálók is kellőképp értékesnek lássák.
   Nekem otthon már egész jól mennek egyedül is a hétköznapok, a keddi balett kicsit stresszes három gyerekkel, de amúgy elvagyok velük. Erzsó megtanulta Jancsit cipelni, így néha egész máshol találom meg, mint ahol hagytam. Nagyon vigyáz rá, sírás még nem lett belőle, Jancsi örül, ha játszanak vele.

  
Aranyköpések múlt hétről:

Misi álmosan, nyűgösen feküdt a babzsákon, és búslakodva töprengett:
"Mama, engem miért fiúnak teremtett a Jóisten?"
"Miért, Miska, mi szerettél volna lenni?"
"Cserebogár!"
No, ezen nehéz segíteni, azért kicsit még beszélgettünk róla.
"De, Kincsem, a cserebogár nem él ám olyan hosszú ideig, mint az ember. Három évesen már nagyon öreg lennél, vagy már nem is élnél. Azért az kár lenne..."
"De akkor, ha már öreg lennék, akkor már biztosan lennének gyerekeim! Én nagyon szeretnék már gyerekeket! De ki lenne akkor a mamájuk? Azt még nem tudom, ki legyen a feleségem..."
Ebből azt szűrtem le, hogy mégis fiú lenne, ha cserebogár is...

Erzsó a gyerekszobában kisautózott Misivel. Egyszer kikiáltott nekem a konyhába:
"Mama, gyere, születésnapja van a versenyautónak! A gyerekszobában álljunk gratul!"

   Jancsi még csak azt mondja, hogy "Eőőő, heee, hikk", de azt nagyon kedvesen. És megtanult négykézlábra emelkedni, és ott hintáztatni magát. Ez szép teljesítmény alig négy hónaposan, a többiek jóval később kezdték. 
    A nagyon mostanában szeretnek habos vízben fürödni, a bojlerünk viszont nem elég nagy két kád vízhez, így a konyhában tudom csak fürdetni Jancsit, praktikusan a mosogatóban. Nagyon szereti, úgy látszik, mégis jobb érzés neki kevés vízben fürdeni, mint a nagyokkal...