Ma derült ki, hogy ebben a félévben sem indul a képzés, amit úgy szeretnék elvégezni.
Eléggé el vagyok keseredve miatta, nagyon számítottam rá, szokásomhoz híven magam előtt láttam a következő pár évet. Újratervezés... De merre?
Már egyszer jelentkeztem korábban is. Amikor kiderült, hogy nem értük el a minimális létszámot, Andrissal leültünk Grinzingben egy hangulatos heurigerben, és szépen átgondoltuk a lehetőségeinket. A vége az lett, hogy eldöntöttük, pár hónap múlva örömmel fogadnánk a harmadik babát, ha Isten is úgy akarja. Jancsi meg is született, ahogy terveztük. A képzésről akkor nem mondtam le, csak későbbre halasztottam magamban.
Most azon gondolkozom, ez-e az én utam, vagy tovább kéne keresgélnem.
Orvosként dolgozni egyelőre reménytelen, a szakképzés 3-5 éve alatt szinte egyáltalán nem látnám a gyerekeimet. Tihany ebből a szempontból nem ideális lakhely egy kezdő orvosnak.
Valamit pedig mégis szeretnék dolgozni, ha Jancsi két évvel nagyobb lesz. Valami olyat, ahol jól érzem magam, megbecsülnek, szükség van az eszemre, mégsem emészt fel teljesen, sem lelkileg, sem az időmet. Vagyis részmunkaidőben gondolkodom. De még azt sem tudom, merre induljak. Ha valamit tanulni szeretnék, - és szeretnék - akkor azt legkésőbb következő félévben el kellene kezdenem.
Ötleteket, imákat örömmel fogadok!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése